Először (remélem utoljára) tartottunk bált az M épületben. Annak ellenére, hogy az M1 szélesebb és hosszabb az E kamaránál, szívesebben vagyok az E épület megszokott helyén. A minimális létszám csak fél nyolc felé alakult ki (25-30). A lovagi ceremónia idejére már megduplázódtunk. A táncrendet már 70-75 táncossal kezdhettük. A hangulat kezdettől fogva kiválónak mondható. Az ötletes jelmezek sokasága méltó volt eddigi farsangi hagyományainkhoz. A hölgyek csuklóján lógó kis táncrend-füzeteibe az urak azonnal elkezdték a feliratkozást. Ez a szokás 1997 óta életben van.
Táncos lovagrendünket egyetlen lovaggal (Sábitz Lászlóval) bővítettük. A ceremóniamester (Linczmayer Éva) gésának, a krónikás lónak öltözött.
A lovagi ceremónia a polonaise-es bevonulással, 60-70 résztvevővel indult.
A ceremónia előtt megérkezett Gelencsér András, egyetemi rektor, bál fővédnöke. Családját is elhozta, akik azonnal táncosokká váltak.
Az eskütétel és a lovaggá ütés után a Trojka, a Texasi skótos, a Triolett és a Spinnradl zárta le a lovagi ceremóniát.
A táncrend vonzereje 19 elteltével sem csökkent. Jó volt nézni a keringőző párok mosolygó tekintetét.
A táncrend keringőit, polkáit és csárdását 20-25 pár táncolta végig. Jó volt nézni a sok vidáman keringőző és polkázó párt. Néhány petrezselymet áruló, ülő hölgyeket is láttam (az urak nagy száma ellenére). A majomszigetet csak a Favilla és a Kerekes körtáncok tudták feloszlatni.
A bál fővédnöke a táncrend 2. száma után szólalt meg. Kiemelte, hogy a népek táncai közösséget építő műfaj. A jó hangulathoz nincs szükség alkoholra, villódzó fényekre és nagy decibelre.
A Virginia Reel táncrendbe illesztése ismét jó ötletnek bizonyult. Háromszor 6 pár táncolta ezt a népszerű táncot.
(A Virginia Reel egy tipikus amerikai long way típusú tánc. Koreográfiája az 1700-as évek végén alakult ki.)
A Gyertyafény-keringő után körtáncoltunk egy kicsit, majd elkezdődött a táncos játék.
Játékmesterünk ezúttal is kiváló formában irányította a játékot.
A székes játékban meglehetősen sokan vettek részt. Végül győzött a lovagiasság, azaz a gyermek-páros győzelmét kissé segítette a második és harmadik helyezett.
Az utolsó órában jelentős létszámfogyást láttam. Egy óra felé sokan elfáradtak és hazamentek.
A Tennessie Wig Walk-ban még viszonylag sokan vettek részt, de a La Chapeloise, az O, Susanna már csak tíz párral ért véget.
Negyed kettőkor zárult 55. bálunk. Az ilyenkor szokásos Letkis-t már csak tizenöten táncolták.
A díszítők közül sokan a bálon is megjelentek. Örvendetes fejlődés.
Remélem, hogy a csütörtökönként rendszeresen megjelenő, de pénteken inkább hazautazó egyetemisták közül a jövőben sokkal többen döntenek úgy, hogy érdemes néha a pénteki bál kedvéért Veszprémben maradni. Ez a döntés a jövőben különösen fontos lesz, mivel az igen régi klubtagokra már alig lehet számítani (a záró képen láthatókra mindig lehet).
Egyetemen belül eddig (18 és fél év alatt) öt rendezvényre hívtak meg (egy tudományos konferencia bankettjére, egy francia szakestre, egy kollégiumi török estre, két Szüreti Mulatságra). Ezek igen jól sikerültek. Várom a további meghívásokat. Mindenhova ingyen megyek, de ennek ára van. Legalább egy órára van szükségem: ennyit kell a táncházban résztvevőknek kibírni. Rövidebb időre nem vállalom. Családi táncházat is szívesen tartanék szülőknek, gyerekeknek és nagyszülőknek. Ez bál is megmutatta, hogy a műfaj alkalmas különböző korosztályok közös táncolására.
Timár Lajos
2016. február 8.