Számomra a tánc játék. Önfeledt, örömteli
játék. Elűzi a gondokat, feloldja a félelmeket, a gátlásokat, mégsem tesz gátlástalanná. Eloszlatja a felhőket, és mosolyt,
nevetést varázsol az arcokra.
Mit jelent számodra a tánc? — tette föl a kérdést a Jó Hangulat Klub egyik báljának védnöke, Szabó
Mihály görögkatolikus atya (veszprémi tábori lelkész), és arra biztatott bennünket, gondolkodjunk el ezen. Nagyon örültem az ötletnek, mert magamtól
talán nem jutott volna eszembe érzéseimet megfogalmazni és papírra vetni.
Számomra a tánc játék. Önfeledt, örömteli
játék. Elűzi a gondokat, feloldja a félelmeket, a gátlásokat, mégsem tesz gátlástalanná. Eloszlatja a felhőket, és mosolyt,
nevetést varázsol az arcokra.
A tánc közösség. Nem magányos élvezet.
Közvetlen kapcsolatot teremt: megfogjuk egymás kezét,
egymás szemébe nézünk, igazodunk egymás
lépéseihez. Lehetőséget teremt a
beszélgetésre. Barátságok és szerelmek
bölcsője.
A táncban mindenki az lehet, ami: a nő lehet igazán nőies, a férfi
igazán férfias. A nő lehet vonzó és
hívogató, ugyanakkor mégsem kihívó, hanem
szemérmes és tiszta. A férfi lehet határozott
és erős, hiszen a táncban az ő feladata a vezetés, ugyanakkor figyelmes és tapintatos. A tánctartás testi közelséget ad, de tapintatos közeledésre tanít: nem engedi, hogy ajtóstul rontsunk a házba. A tánc lehetőséget nyújt — a
kis herceg rókájának szavaival élve — arra, hogy egymást „megszelídítsük”. A tánc megtanít tisztelnünk egymást: a férfi a nőt, a nő pedig a férfit.
A tánc ünnep. Szertartás. Különbözik a
hétköznapok munkájától.
Hozzátartozik a világosság, a fény, az ünnepi öltözet.
A tánc művészet. Nemcsak a színpadi tánc az. Az ember képes arra, hogy magába szívja a zenét, és tánccá alakítsa. Képes emberhez méltó, kultúrált mozdulatokra, és ha téveszt, képes önmagán mosolyogni. Képes a táncot humorral ötvözni. Képes magáévá tenni azt, ami mindenki táncában közös, s ami lehetővé teszi az együtt-táncolást, ugyanakkor minden táncban kifejeződik a saját egyénisége. A tánccal beszélünk. Önmagunkról beszélünk.
A táncnak nincs haszna. Játék, humor,
művészet, ünnep: csupa olyan dolgok, amelyek nem
fejezhetők ki haszonértékben. Ezek másféle
értéket hordoznak. Emberi méltóságunkat támasztják alá, és megsejtetnek valamit abból a titokból, hogy az emberben van valami természetfölötti, valami végtelen.
A tánc imádság. Isten-dicséret. Amikor az alkotás
visszatükrözi az alkotó elgondolását, az alkotót dicséri. Amikor a teremtmény kibontakoztatja mindazt a szépet és jót, ami benne el van rejtve, a Teremtőt dicséri.
Timár Veronika
Jó lenne, ha a tánccal kapcsolatos gondolataidat megosztanád velünk!
Szügyi Hajnalka – az utóbbi évek kiemelkedően lelkes klubtagja – véleményét 2007-ben versben fogalmazta meg.
Szeretnék tánc lenni,
súlytalanul repülni.
Az örömtől meg-megállni,
lépteinkben eggyé válni.
Vezető (előző lap eleje)