2004. március 29-án, a Vetési Albert Gimnázium francia tagozatának a meghívására, táncestet vezethettem középiskolás diákoknak. A bevezető körtáncok (Palamakia, Hava nagila, Táncra hívogató) igen sokan vettek részt (tanárok is). Az ezt követő Trio Mixer után egy magyar táncblokk következett, amit a gimnázium két néptáncos diákja irányított. Utána a társaság szünetet kért, mert elfáradtak. A folytatás számomra nem úgy sikerült, ahogyan terveztem (ahogyan előzetesen megbeszéltük). Ekkor már csak 20-30 aktív résztvevőre számíthattam, akik lelkesen táncolták a La Chapelloise-t, a Carolan Welcome-ot és az Elemek táncát. A Pop Goes the Weasel dos-a-dos figurája már csak 15-20 diákot lelkesített.
A két francia körtáncra (Hunter Dro, Ronde d'Argenton) már egy körre való csapat sem jött össze. Terveimben még néhány tánc szerepelt volna, de be kellett fejeznem. Ennek fő oka a diszkóra összesereglő tömeg mérges tekintete volt. Arra sem volt időm, hogy a lelkes táncolóktól elbúcsúzzam és meghívjam őket klubunkba. Úgy éreztem magam, mint akit kidobtak.
Régi a kérdés, de még sehol sem kaptam rá választ. Miért van szinte minden középiskolában diszkó-diktatúra? Miért nem lehet legalább egy évben egyszer egy diszkó-mentes táncos rendezvényt tartani? Miért nem érvényesül a zenei másság (más zenei ízlés)? Szerintem ez kizárólag a tanárokon (pl. igazgatón) múlik. A népek táncaira tömeges igény lenne. Az est első félórája bizonyította ezt, hiszen három körben is nehezen fértünk el. Minden számot megtapsoltak.
2004. április 17-én Tihanyban, egy Patchwork táborban tartottam népek táncai estet kb. ötven hölgynek. A résztvevők lelkesedése és jó hangulata azóta is él bennem. Tizennyolc táncot sikerült megtanítani két és fél óra alatt (Hava Nagila, Macedonka, Carolan's Welcome, Elemek tánca, La Chapelloise, Vogelsteller, Corrido, Zigeunerpolka, Jagermarsch, Spanyolkeringő, Táncra hívogató, Plejskavac, Favilla, Galopp az utcán, Pera Stus, Zorba, Palamakia, Trojka). A hölgyek bátran vállaltak úrszerepet is azokban a koreográfiákban, amelyekben elkerülhetetlen volt. Kezdetben volt kis keveredés. Gyakran hallatszotta figyelmeztetés: én most úr vagyok!
A hölgyek rendkívül jól bírták a nagy iramot, sokkal jobban, mint a Vetési Albert Gimnázium diákjai pár héttel korábban. Az est feledhetetlen élménye megerősített abban a tudatban, hogy a népek táncai minden korosztálynak örömet okoz. Természetesen lélekben fiatalnak kell maradni. Hogyan? Mi ennek a titka? Talán a patchwork és a tánc szeretete.
A felvételeket az egyik részvevő készítette.
2004. május 14-én a Vetési Albert Gimnáziumban, egy EU-nap keretében tartottam népek táncai délelőttöt. Az aktív részvevők száma 20-25, a nézők száma 30-40 lehetett. Mivel csak három fiú képviselte a gimnáziumot, a páros és párcserés táncokban lányoknak kellett fiúszerepet vállalni.
A hangulat a kis aktív létszám ellenére is jó volt, amit az egyes táncok végén felcsattanó taps is jelzett. A nagy tanulási kedvnek köszönhetően 14 táncot sikerült megtanítani kb. másfél óra alatt (Pleskavac, Hava Nagila, Táncra hívogató, Palamakia, Carolan's Welcome, Spanyolkeringő, Trojka, La Chapelloise, Elemek tánca, Letkis, Esküvői keringő, Favilla, Corrido, Mexikói keringő).
2004. július 9-én megismétlődhetett a kb. egy évvel ezelőtti (Balinka-Bodajk) táncest. A konferenciára összegyűlt metódista fiatalok tánc iránti lelkesedését jól ismerve, a tavalyihoz hasonló, lendületes táncolást vártam. Ezúttal egy nagy sátor füves, kissé göröngyös talaja adott otthont a rendezvénynek. Minden úgy indult, mint egy évvel ezelőtt. Néhány körtánc (Palamakia, Makedonka, Pleskavac) sikere megalapozta a jó hangulatot.
A Trio Mixer és a Trojka táncolása közben szúnyogok hada tört ránk. Ahogyan a csípések száma nőtt, úgy lankadt a figyelem. A részletes tanítás szinte lehetetlenné vált (mindenki csapkodott). A Carolans Welcome-ot és a Spanyolkeringőt követő Vogelsteller és Zigeunerpolka alatt kezdett szétesni a csapat (a szúnyogok győztek). A La Chapelloise és az Elemek tánca tanítás nélkül is tetszést aratott.
A Serény magyaros és a Corrido után, a körülményekhez alkalmazkodva, már a befejezésen gondolkodtam. Közkívánatra a Pop Goes the Weasel c. számmal fejeztem be az estet. Ekkor már csak tizenhatan maradtunk aktívak. Ők azok, akik legyőzték a szúnyogokat.
A tervezettnél sokkal rövidebbre sikerült est végén felhangzó hosszú taps őszinte tetszésnyilvánításnak tűnt. Mindazonáltal a tavalyi táncest után elégedettebbnek éreztem magam, mert akkor minden a tervek szerint történt.
2004. július 15-én, egy KALOT és KALÁSZ tábor programjaként már másodszor tarthattam népek táncai estet. Sajnos a tábor létszáma sokkal kisebb volt a tavalyinál. A nagy tornateremben sokkal többen is elfértünk volna. A húsz-huszonöt aktív résztvevő táncolási kedve és lelkesedése azonban lehetővé tette, hogy nehezebb koreográfiákat is megtanítsak (pl. Szicilia kör, Sally Gardens). A trioszámoknak a hölgy/úr arány nem kedvezett.
A következő számokat sikerült végigtáncolni: Pljeskavac, Makedonka, Yah Ribbon, Mayim-mayim, Táncra hívogató, Várba harangoznak, Kerekes, Favilla, Pera Stus, Palamakia, Carolan's Welcome, Elemek tánca, Trojka, Mexikói keringő, Fenyegető polka, Corrido, Pop goes the Weasel, Sziciliai kör, Galopp az utcán, Sally Gardens.
A folytatás reményében búcsúztam el a végig kitartó táncosoktól. Örömmel tapasztaltam megint, hogy vannak olyan középiskolások akik kedvelik ezt a szórakozási lehetőséget és szívesen vennének részt iskolájukban is hasonló rendezvényen. Csak a pedagógusokon múlik (felismerik-e, hogy erre van igény?), hogy legyenek ilyen rendezvények.
Egy éven belül másodszor tarthattam táncdélutánt július 19-én Káptalanfüreden, kisiskolások (7-9 évesek) angol nyelvi táborában. Ezúttal, a pedagógusok kérésére, angol, skót és ír táncok szerepletek a programban. A nagy hőség ellenére kb harmincan élvezték az Elemek tánca és a a Norwich harangjai című körtáncokat. Legnagyobb sikere azonban a La Chapelloise-nak volt, amit később meg is kellett ismételni. Az egyik tanárnő ezután kis pihenőt engedélyezett, ami szerintem hiba volt. A Gwenspolkára már kevesen jöttek vissza a tábor területéről (mindössze hat lány), de a tetszésnyilvánítás ezúttal sem maradt el. Kár, hogy fényképet nem készítettem (a tavalyihoz hasonló, vidám arcokat örökítettek volna meg a felvételek)!
A táborban eltöltött egy óra táncolás ismét meggyőzött arról, hogy érdemes kisiskolásokkal is megismertetni az IFD műfaját. Jó lenne elérni (ez már nem rajtam múlik), hogy ne csak a fellépés reménye motíválja a kicsiket, hanem az együtt-táncolás öröme is. A táncban vegyen részt mindenki, az ügyetlennek tartott is. Jó lenne a szülőket is bevonni a táncba! Ez sokkal többet érne, mint a kicsik fellépése a szülők előtt.