Felkérés. A számítógépes világban ma már mindenki tisztában van azzal, mit jelent bekérni. A felkérni szóról valószínűleg egy ünnepi beszéd megtartására való felkérés jut eszünkbe, az úr hölgy elôtti fejhajtása és a hölgy karon fogva történô táncba vitele aligha. A hölgy a felkérésre mondhat nemet, de akkor nem illik mással sem táncolnia az éppen következő táncot.
A felkérés szabályai ma már kicsit változtak. Olyan közösségben, ahol mindenki ismeri egymást, a hölgy is megkérdezheti az úrtól, hogy van-e kedve táncolni. Nem szükséges, hogy a főszervező (oktató) hölgyválaszt rendeljen el. A Jó Hangulat Klub táncvigalmain és táncestjein nyugodtan alkalmazhatjuk a fiúk felkérésének újkori szabályát is. Mindazonáltal lehetőleg ne ez legyen az általános szokás! A szám végén kölcsönösen megköszönjük egymásnak a táncot. Az úr karon fogva visszavezeti a hölgyet a felkérés helyére, és ügyel arra, hogy partnere ne maradjon egyedül (társaságba kerüljön).
Kosár jó? A táncra felkért hölgy nemet is mondhat, fáradtságra, a tánc nem tudására vagy egyéb okra hivatkozva. A hölgy ilyenkor kosarat ad (az úr pedig kosarat kap). Ebben az esetben azonban a legnagyobb illetlenség ugyanerre a számra mással táncba menni. Az elutasítást nem illik túlzásba vinni, például ugyanannak az úrnak ismételten nemet mondani. Sportnyelven szólva: a kosár jó, de a hölgy büntetőpontot kap! Természetesen a fiúnak észre kell venni, hogy a lány nem szívesen táncol vele, azaz nem érdemes tovább próbálkoznia.
Lekérés. A lekérés lényegében tánc közbeni felkérést jelent. Bálokon ez megengedett eljárás (szórakozóhelyen nem). A táncoló párhoz lépünk és az úr előtt fejet hajtunk (elkérjük tőle a hölgyet). Erre a lány megköszöni a táncot és új partnerével folytatja a táncolást. A hölgy előző partnere – megköszönve a táncot – köteles őt átadni a lekérőnek. A tánc hevében (pl. polka) gyakran előfordul, hogy nem veszik észre szándékunkat.
A lekérés jó módszer arra, hogy kedvenc (kiszemelt) partnerünket minél előbb visszaszerezzük – gondolná a szabály felületes ismerője. Van azonban egy kiegészítő szabály is. A lekért hölgyet nem kérhetjük vissza, meg kell várni, amíg más is lekéri. Megvan a megoldás! – kiálthat fel egy logikusan gondolkodó. Megkérem barátomat arra, hogy azonnal kérje le kedvenc partneremet, miután tőlem lekérte valaki. Akkor jövök én. Ez a módszer működik, de nem biztos, hogy kedvenc partnerünknél sikere lesz. Ne feledjük: nem illik egy táncmulatságon egyetlen partnert kisajátítani!
Majomsziget. A majomszigetet nem majmok, hanem a táncparkett szélén vagy közepén nézelődő és beszélgető urak alkotják. Különleges fajtája az üldögélő majomsziget. Az ülő majmokat szenvedő tekintet jellemzi. A sziget lakói különféle bántó megjegyzéseket tesznek a táncoló párokra ahelyett, hogy felkérnének egy-egy üldögélő lányt. A majomszigetet csak kényszerítő eszközzel lehet feloszlatni. Nem a könnygázgránátra vagy a rendőrkutyára kell gondolni! Ezeknél szelídebb eszköz a hölgyválasz..
Hölgyválasz. A hölgyválasz nem azt jelenti, hogy a hölgy az úr felkésére nemmel válaszol, hanem azt, hogy a hölgy kérheti fel az urat. Ráadásul bármikor elköszönhet, tánc közben is. Hölgyválasz idején a hölgyek elsősorban azokat az urakat kérik fel, akikkel már táncoltak. Ez a szabály a majomsziget feloszlatásának nem kedvez. Baráti társaságban (pl. klubunkban) e szigorú szabálytól eltérhetünk, hiszen az urak „felkérése” sokkal kíméletesebb oszlató eszköz, mint a könnygázgránát.
Petrezselyemárulás. A petrezselyemárulás nem piaci fogalom. Petrezselymet árulni nem azt jelenti, hogy a hölgyek zöldségest játszanak, hanem azt, hogy a fiúk hibájából ülve maradnak. A petrezselyemárulás tehát összefügg a majomszigettel. Ha a sziget lakói felkérik az üldögélő hölgyeket, hölgyválasz nélkül is feloszlik a majomsziget, és megszűnik a petrezselyemárulás. A petrezselyemárulás – népek táncai rendezvényeken – körtáncokkal és triószámokkal is megszüntethető (pl. Zorba, Carolan's Welcome, Trio Mixer, Triolett).
Viselkedés petrezselyemárulás közben. Gyakran ismétlődő kép: a másodszor is árván hagyott hölgy arckifejezése ijesztően komorrá válik. A komor arckifejezés természetesen érthető, főleg akkor, ha a hölgy szívesen táncol. Egy komor és fájdalmas tekintet viszont garancia arra, hogy a petrezselyemárulás folytatódik. Egy „csak azért is” kedves mosollyal többet lehet elérni, mert az növeli a felkérés esélyét. Jó módszer, ha a magányosan ülő hölgyek csoportot alkotnak és inkább beszélgetnek, hogy a szomorkodásuk véletlenül se szerezzen örömet a majomsziget „lakóinak”.
Beszélgető felkérése. Szabad-e olyan hölgyet felkérni, aki egy úrral éppen beszélget? Az alapelv az, hogy valaki azért jön táncestre vagy bálba, mert elsősorban táncolni szeretne. A javasolt módszer ilyenkor a következő. A beszélgetők közelébe férkőzve meggyőződünk arról, hogy a téma nem az „édes kettesben” helyzethez tartozó témák (sweet nothing) valamelyike-e. Ha igen, akkor inkább tapintatosan továbblépünk. Ha arról folyik a vita, hogy kaphat-e testnevelési aláírást az, aki csak három táncesten jelenik meg, akkor nyugodtan felkérhetjük a beszélgetőt.
Együtt járók és a tapintat. Szabad-e felkérni azokat, akik párt alkotnak (házaspár, jegyespár, majdnem-jegyespár stb.)? Természetesen szabad. Illetlenségnek éppen az számít, ha egy páros egész este csak együtt hajlandó táncolni. Bálban és táncesten illik mindenkinek minél több partnerrel táncolni. Ha egy pár csak egymással akar foglalkozni, jobban teszi, ha otthon marad [2]. Sajnos kezd elterjedni az a szokás, hogy a közösség – különösen a közeli barátok – többi tagja tapintatosan (?) magukra is hagyják a kialakult párokat. Táncos összejövetelen nincs szükség erre a tapintatra. Ha a párok édes kettesben szeretnék eltölteni az estét, akkor ne menjenek bálba. Ugyanakkor nagyon fontos szabály: társunkat (akit bálba viszünk) soha se hagyjuk egyedül! Társaságban azonban hagyhatjuk, ha beleegyezik.
Kivel táncoljunk? Baráti társaságban (pl. klubtagok) a fiúk válogatás nélkül minden lánnyal táncoljanak, elsősorban azonban azokkal, akiket ritkán kérnek fel. A „Jó Hangulat Klub” ilyen baráti társaság. Olyan rendezvényen, ahol nem ismer mindenki mindenkit (pl. egy pedagógusbál, egyetemi bál), az asztaltársaság tagjait kérjük fel először. Az utóbbi idők keserű tapasztalata: intézmények báljain (pl. Universitas bál) kevesen alkalmazzák ezt a régi illemszabályt. Ennek fő oka az, hogy a mai negyvenes és ötvenes korosztály férfi tagjai nem tudnak, és (talán ezért) nem szeretnek táncolni. Egy-egy lötyögős-ugrálós szám még nem haladja meg képességeiket, de a táncolható zene (pl. keringő, tangó, polka stb.) már gondot okoz nekik.
Felkérés hölgyek csoportjából. A felkérésnél fontos a szemek találkozása. Az úr odalép a csoporthoz és szemével megkeresi a felkérendő hölgy tekintetét. Ha a szemek találkozója létrejön, vagyis a hölgy szemével visszajelez, akkor az úr fejhajtására létrejön a felkérés. Ha a szemek nem találkoznak, akkor az úr jobban teszi, ha máshol próbálkozik (nem egy másik klubban, hanem egy másik csoportnál).
Előszó
Szabályok