Kivel fogjunk kezet? Az utóbbi időben ez nem látszik problémának. Úton-útfélen mindenki mindenkivel kezet fog. Különösen divatos a kézfogás hivatalos rendezvényeken. Aki ad valamit saját személyének fontosságára, az minden alkalmat megragad, hogy kezet foghasson (és utána átadhassa a névjegyét). Úgy tűnik, senkit sem izgat a kérdés: ki legyen a kezdeményező.
Különböző neműek esetén a fiú várja meg, hogy a lány nyújtsa először a kezét! Ha nem nyújtja (ez nem illetlenség), akkor a fiú törődjön bele a kézfogás elmaradásába (ő nem kezdeményezhet). Egyneműek esetén a fiatalabb várja meg az idősebb kezdeményezését! Kéznyújtást nem észrevenni, vagy nem viszonozni természetesen illetlenség. A kézfogás legyen határozott, miköben a partner szemébe nézünk. Ne legyen puha, de annyira kemény se, hogy az illető arca eltorzuljon a fájdalomtól! A kézfogás legyen rövid, nem szükséges percekig rázni egymás kezét (akkor sem, ha fényképezik).
A gyakorlatban nem mindig egyszerű a döntés. Előfordulhat, hogy a nemek különbségéből adódó szabályt felülbírálja a nagy korkülönbség. Például egy diáklány nem nyújthatja a kezét sokkal idősebb férfi tanárának.
Hogyan jegyezhetjük meg mindezt? Mindig attól várjuk a kezdeményezést, akit tisztelünk, akit többre tartunk magunknál! Lehet, hogy a kölcsönös tiszteletből fakadó udvariaskodás ilyenkor kézfogás nélküli bemutatkozást eredményez. Ettől azonban még nem dől össze a világ!
Mozgási irány. A táncirány az óramutató járásával ellenkező irány. A legkülsô sávot hagyjuk szabadon a gyorsan haladó pároknak (keringő, polka stb.). Akik kezdőnek érzik magukat inkább a belső sávban maradjanak, hogy ne akadályozzák mások mozgását. A haladási irány természetesen rájuk is vonatkozik. Népek táncai klubokban előfordulhat – a tánc koreográfiájából adódóan – ellenkező irányú mozgás is.
A mai bálokon általában ún. „(egy helyben) ugrálós” számokat játszik a zenekar. A mozgás irány itt többnyire össze-vissza.
Öltözködés. Sajnos, a mai fiatal – a szabadság bűvöletében – nem szeret szépen felöltözni, nyűgnek érzi a választékos öltözködést. Ezért kell a plakátokra ráírni: megjelenés csak báli ruhában.
A szoknyát viselő lány ma már a fehér hollónál is ritkább. A klub legelső évében, az egyik táncest előtt felhívott az egyik (örökös) klubtag. Szépen kell felöltözni? – kérdezte. Rongyokban is jöhetsz – válaszoltam. Ma az illető a legszebben öltözködők közé tartozik, nevezetesen a szoknyások táborába. Zakót és nyakkendőt hordó fiú a szoknyás lánynál is ritkább. Bezzeg az egyetem hivatalos üléseire tudnak nyakkendőt kötni! Talán ezzel nagyobb hangsúlyt kap fontosságuk? Vajon egy táncklubban már nem fontos fontosnak látszani?
Hétköznapi táncestjeinken nem kötelező az elegáns öltözködés. Hölgyek jöhetnek nadrágban, urak akár szoknyában is (pl. skót táncokhoz illően). Amerikai népek táncai klubokban nem ritka a tornatrikós, a rövidnadrágos vagy „pizsamás” úr sem, ôk erre a szabadságra büszkék.
Mit vegyünk fel egy igazi bálra? Hölgyeknek elég annyit mondani, hogy jó ízlésüknek megfelelő báli ruhában jöjjenek. Fénykép- és videofelvételek sokasága bizonyítja, hogy ez valóban így van. Az urak többsége – bár felveszi – bálokon is nyűgnek érzi a nyakkendőt és a zakót. Az öltönyt viselők pedig a legnagyobb áldozatot hozzák az emberiségért. Nagyra értékelem áldozatvállalásukat! Remélem az emberiség női része is!
Mindent egybevetve: a Jó Hangulat Klub – nem csak az átlagosnál sokkal jobb viselkedésére, hanem öltözködésére is büszke lehet. Videovetítéssel bevezetett, kihelyezett táncestjeinken egyszer valaki megjegyezte: „Úgy viselik a szép ruhát, hogy elhiteti, nem a ruha teszi az embert.”
Beszélgetés tánc közben. Olyan ez, mint a beszélgetés autóvezetés közben. Egy tanuló vezetőtől nem várható el, hogy oktatójával csevegjen, miközben balra kanyarodik. Régi tánciskolai „élményem” a táncolás közbeni hallgatás. Pallós tanár úr többször is figyelmeztetett: „Szórakoztatni kell a hölgyet!” Ugyanakkor azt is szokta mondani: „Nem helyettesítheti a beszélgetést a szám éneklése vagy a partner hátának ütemes simogatása.”
Klubunkban mindenki mindenkit ismer, ezért a beszélgetés vagy hallgatás nem nagy probléma. Az is meggondolandó, hogy érdemes-e elkezdeni valamilyen témát egy Sternpolkában, amikor úgyis cserélődik a partner. Arra a kis időre legfeljebb rövid széptevésre futja. Új tánc esetén, amikor a beszélgetés elterelheti a figyelmet a lépések megtanulásáról, a hallgatás megbocsátható. Közös megegyezéssel akár a lépések tempóját is mondhatjuk: lassú, gyors, gyors, lassú. Ha nagyon jó a kedvünk, esetleg együtt is énekelhetjük a keringő szövegét: „Álom, álom, édes álom, álomkép”.
Idegen helyen (pl. egyetemi bál) azonban nem illik hallgatni. De miről társalogjunk? Könnyű az angoloknak, mert csak az időjárást hozhatják szóba. Ifjúkori tapasztalataim szerint ez a téma igen kevés hölgyet szórakoztat. A meteorológia előrejelzés megbeszélésénél minden más téma jobb. A hajviseletet vagy a ruhát dícsérő megjegyzéseket általában minden hölgy kedveli. Egy-egy őszinte bók igen jó kezdés. A folytatást rábízhatjuk partnerünkre. Mi van akkor, ha a hölgy szűkszavú, azaz a bókra csak mosolyog, ahelyett hogy elmesélné a ruha megvarratásának történetét? Akkor baj van! Új témát kell keresnünk.
Ki a jó táncos? Előfordul, hogy jó táncosok (pl. versenytáncosok) csak olyan partnerrel hajlandók táncolni, akiknek tudása megközelíti az ő tudásukat. Az esetek jelentős részében azonban azért választanak a jó táncosok jól táncoló partnert, mert az képes kijavítani esetleges hibáikat és így nem tűnik fel, hogy valójában nem is olyan kiváló táncosok.
A jó táncosokat arról lehet felismerni, hogy sorra felkérik a kevésbé jól táncolókat és a partnerek velük táncolva szintén jó táncosnak látszanak (később azzá is válnak) [2]. Népek táncai (international folk dance) klubokba is járhatnak versenytáncosok, de itt nem versenyezhetnek, alkalmazkodniuk kell a többiek szintjéhez. Mozgásuk, tánctartásuk esetleg követendő minta lehet a többiek számára.
Remélem, ez a kis összeállítás senkit sem bánt meg, amennyiben egy-egy helytelenített viselkedési módban önmagára ismer. Az volt az elsődleges szándékom, hogy a jövőben vizsgáljuk meg, vajon mindig úgy viselkedünk-e, ahogyan illik. Természetesen minden szabály alól van kivétel, ami erősíti a szabályt. Az is lehet, hogy nincs mindenben igazam, esetleg a felhasznált irodalom is tévedhet. Tekintsétek ezt az írást vitaanyagnak!
Összegyűjtötte, megfogalmazta, hozzátett (pl. mobiltelefon, rágógumi), kiszínezte, a Jó Hangulat Klubra alkalmazta és az anyagot időnként bővíti:
Timár Lajos
Jó Hangulat Klub
2001. április 4.
Lektorálta: dr. Pávics Lászlóné
(Marika néni), KALÁSZ
és
Horváth Rita, örökös klubtag
Előző fejezet 
Szabályok