Tánc máshol
(1. folytatás)
Az első néhány táncest akár kihelyezett jelzőt is kaphatna, hiszen lényegében az 1970–1971-ben megismert, müncheni népek táncai klubot próbáltam kihelyezni a Veszprémi Egyetemre. A bevezető írás közvetlenül a Jó Hangulat Klub indulása után született. Renáta – az egyik alapítótag – így látta ezeket a „Münchenből kihelyezett” táncesteket.
Újraéledt régi dallamok
Egy középiskolás korombeli esős estén otthon ülök a fotelben és hallgatom a régmúlt idők táncdalait. Azokét az időkét, amikor csak az élőzenét ismerték, amikor a táncrend volt a szokás, és a báltermek adtak otthont a keringőző, fodros, előkelő estélyibe bújt valamint frakkba öltözött fiatalok számára egy-egy bál alkalmával. Filmekbôl látott képek, idős néniktől hallott történetek jutnak az eszembe, és elképzelem, milyen is lehetett akkor... Néha táncra perdülök magamban vagy a testvéremmel a kisszobában.
Korok váltják egymást, a szokások, az emberek változnak és velük együtt a világ. A múlt valós meséit pedig már nem lehet megeleveníteni – gondoltam. De – szerencsére – tévedtem. Az egyetemre kerülve sikerült egy olyan táncklubra találnom, ahol a fiatalok egyszerűen csak a hangulat, a társaság és nem utolsósorban a tánc miatt jönnek el. Itt senki figyelmét nem kell felhívni arra, hogy elkezdődött a nyitótánc. A terem hamarosan megtelik keringőző párokkal és aztán nincs is megállás a záródallamokig. Vannak, akik már jóval a kezdés előtt megérkeznek, mégis nehezen hiszik el, hogy vége.
Nemcsak az a lényeges, hogy mit táncolunk, hanem az is, hogyan és milyen környezetben. Olyan illemtudó, érdekes és intelligens emberek között, akikben nem csak a táncolni akarás vágya él, hanem azon „régi” értékek iránti szeretet is, amelyeket eddig elveszni láttam. Az elegáns megjelenés nem kötelező; de ha kell, megadjuk a módját.
Nagyon örülök, hogy a kezdeményezőknek volt bátorságuk a „Jó hangulat klub” elindításához, és örülök annak is, hogy vannak barátok, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Mindemellett nem múlik el egy olyan este sem, hogy ne érkeznének addig még nem látott fiatalok is. Mi az, ami nekünk kikapcsolódást jelent? Gyere el te is, és győződj meg róla!
(Horváth Renáta,
Idegenforgalom és Szálloda Szak; akkor 1. éves, 2001-ben 4. éves)
„Kihelyezett” táncest egy lelkigyakorlaton (vélemények)
1999. július 5-én Leányfalun, egy párkapcsolatokkal foglalkozó KALÁSZ táborban rendeztünk „kihelyezett” klubestet. A résztvevők élményeiket és véleményüket leírták.
Az estről szóló tudósítás teljes szövege a KALÁSZ folyóirat 1998. évi 3. számában olvasható. Ebből itt csak néhány véleményt adunk közre.
A virágokkal feldíszített asztalitenisz-teremben kiváló hangulatú táncestet sikerült megvalósítani annak ellenére, hogy a terem és a magnókészülék kis mérete szinte alkalmatlan volt ilyen célra. De jó lenne, ha az ifjúság szórakozását szívükön viselő pedagógusaink elolvasnák ezeket a véleményeket!
„Fiataloknak szükséges az ilyen jellegű szórakozás is. Régen az ilyen táncok ismerete az alapvető műveltséghez tartozott. Ma is fontos lenne. A Jó Hangulat Klub megmutatja a fiataloknak, hogy nem csak úgy lehet szórakozni, hogy leissza magát az ember, hanem ital nélkül is jól érezhetjük magunkat.”
(Attila, 27 éves)
„Remek volt, egyszerűen fantasztikus, nemcsak egy estére szóló élmény. Szerintem a tánc által még közelebb kerültünk egymáshoz. Végre úgy táncoltunk, hogy fizikailag is kapcsolatba kerültünk egymással, és ez a természetes kapcsolattartás egyik eszköze.”
(Izabella, 25 éves)
„Tetszett a táncest, nyitott vagyok az új dolgok iránt. Voltam már ír táncházban, de sok táncról, ami itt volt, még nem is hallottam. Tetszett a dolog spontaneitása, hogy senki sem azt nézte, hogy mit ront el a másik, talán ebből is fakadt a jókedv.”
(Anita, 19 éves)
„Minden egyetemen jó lenne, ha ilyen klub létezne. Igény biztosan van rá. Így nem kerülnének a fiatalok az alkohol, a cigaretta és a drog közelébe. Ezenkívül ezek a táncok jobban hangsúlyozzák a társas kapcsolatok, és az emberi közelség fontosságát.”
(Laci, 28 éves)
„Nagyon szeretek táncolni, énekelni, de itt jobban éreztem magamat, mint a diszkóban. Tetszett, hogy a táncoknak meghatározott rendje van, és nem ugrálunk össze-vissza, mint a diszkóban, nem figyelve a másikra.”
(Lívia, 18 éves)
„Én nem ilyen táncestet vártam, de mégis jól éreztem magam. Jó volt a tánctanítás, tetszettek a táncok, és meglepődtem, hogy ekkora igény van rá. Eddig ezt nem tapasztaltam, azt hittem, hogy ezen a téren egyedül vagyok.”
(Marika, 17 éves)
„Lehet, hogy a fiatalok azért nem igénylik a hasonló táncesteket, mert nem tudnak róla. Sűrübben és több helyen lehetne hasonló szórakozási lehetőséget teremteni.”
(Zsuzsa, 19 éves)
„Szerintem igényelnék a fiatalok a hasonló lehetőségeket, hiszen itt mindenki jól érezte magát.”
(Katalin, 18 éves)
Hogyan is mondta Zsuzsa? „Lehet, hogy a fiatalok azért nem igénylik a hasonló táncesteket, mert nem tudnak róla.”. Mi azért is vagyunk, hogy minél többen tudjanak róla! Remélem, a résztvevők sem tétlenek e szórakozásmód terjesztésben!
Egyelőre kevesen vagyunk. Ha összefogunk, sokan leszünk. A kihelyezett táncestek résztvevői tehetnek a legtöbbet azért, hogy így legyen. Zenei anyagot és táncleírást szívesen adunk. Kérjetek! Kaptok. Levélcím: timarl@almos.vein.hu.
„Kihelyezett” klubest – Püspökszentlászlón
2000. június 29-én a Hosszúheténytől négy kilóméterre fekvő Püspökszentlászlón, az Életrendezések Házában 15–18 éves középiskolás lányok és tanáraik számára rendeztünk táncestet (KALÁSZ meghívásra, a leányfaluihoz hasonlóan).
A táncolást a Jóhangulat Klub életét bemutató videovetítés előzte meg.
A résztvevők bátran részt vettek a számukra teljesen szokatlan (diszkóhoz szoktak) táncokban. A véleményeknek írásos nyoma ugyan nincs, de az önkéntes fényképezés és a „tök jó” megjegyzések azt bizonyítják, hogy lenne igény az ilyen szórakozásra is, ha ismernék.
Mindennél többet mond, hogy a résztvevők a táncest után még körbefogtak bennünket (Timár Veronikát és Timár Lajost) és egy teljes órát beszélgettünk. Arról is érdeklődtek, tartanánk-e váci szakközépiskolájukban hasonló estet, ha hívnának. Természetesen igen-t mondtunk.
Táncest egy bükkzsérci udvaron
2000. júliusában Bükkzsércen üdültünk
két másik család társaságában. Egyik este a ház udvarán rögtönöztünk táncestet – minden előkészítés nélkül. A zenét az autó magnója szolgáltatta, mivel ez volt az egyetlen elérhető magnó a környéken.
Összesen tízen voltunk (100%-os részvétel), de ez a létszám is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Zorba tánca, a Tarantella, a Mexikói keringő, a Gwen's polka és a Just Because remek hangulatot teremtsen.
A nem várt siker valószínű következménye lesz egy mosonmagyaróvári és egy kecskeméti vendégszereplés (a résztvevők mosonmagyaróvári ill. kecskeméti középiskolában tanítanak). A legfiatalabb (7 éves) résztvevő megkérdezte: „Holnap is táncolunk?” Az eső sajnos megakadályozta a folytatást.
Tánc a Somló tetején és máshol
1998. novemberében Balatonkersztúron, a helyi plébánia épületében rendeztünk népek táncai táncdélelőttöt 20 középiskolás fiatalnak.
A helyi szervező utána elkérte a koreográfiák leírását és a hozzájuk tartozó zenei anyagot.
1999. farsangi időszakának végén a Padányi B. M. Gimnázium Diáknapi Rendezvényei tartottunk táncdélelőttöt, amelyen tizennyolc lány vett részt. A benéző fiúk arckifejezése elárulta: „ez nem tánc”. A résztvevők jól érezték magukat (az egyik résztvevő azóta klubunkba is jár).
1999. májusában egy családi rendezvény keretében a Somló tetején tanítottunk körtáncokat. A talaj göröngyössége sem gátolta a résztvevőket a Hava Nagila és más számok önfeledt táncolásában.
1999. augusztusában – egy család-tábor keretében – Kőszeg városában is sikert arattak a klub népszerű számai. Különböző korosztályokat sikerült megnyerni az „ügynek”.
A 2000. év farsangi időszakában a Davidikumban (Padányi G. kollégiuma) próbáltunk táncestet tartani gimnazista lányoknak és fiúknak. A videofilmes bevezetés után mindössze négy lány jelent meg táncolni. A betévedt fiúk megjegyezték: „Ez nem zene!”
Egyébként ez a meghívásos szereplés volt eddig az egyetlen kudarcunk!
2000. aug 24.: „jégtörő” Zoltán?
2000. augusztus elején megtört a jég. Végre felnőttek is felfigyeltek arra a lehetőségre, amit különböző népek táncai nyújthatnak konferenciákon összejövő közösségek szórakoztatására.
Dr. Poór Zoltán – a Projekt-pedagógia és Kommunikatív Kompetencia című konferencia egyik szervezője – levélben kért fel egy táncház létrehozására, éspedig az Aulában rendezendő állófogadás részeként. Örültem a felkérésnek, hiszen a felnőttek táncoltatása igazi missziós terület.
Azonnal mozgósítottam a közelben lakó klubtagokat, akik szívesen vállalták a segítés szolgálatát. Jöttek ők Városlődről, Pápáról, Herendről, Répcelakról és természetesen Veszprémből is, vagyis a világ minden részéről.
Az oktatással egybekötött táncolás sikeresnek mondható. Ezt bizonyítja a résztvevők aktivitása, az egyes számok (pl. polonaise, Hava Nagila, Gwenspolka) utáni taps is.
Másnap a konferencia egyik szekciójának vezetője – aki végigtáncolta a programot – visszatért korábbi kérdésemre:
Az aulában megkérdezted: tulajdonképpen mi az a projektpedagógia?. Most válaszolok rá. A projektpedagógia az, amit tegnap ti csináltatok, ahogyan bevontatok bennünket (engem is) a táncokba. Az a módszer, ahogyan a táncokat tanítottátok. Egy szóval: nagy élmény volt számunkra.
Előző fejezet 