2001. október 19-én folytatódott Nagykanizsán a népek táncai sorozat. A kb. 30–40 lelkes résztvevő óriási tanulási kedvvel minden számot kétszer-háromszor eltáncolt azért, hogy később önállóan is képesek legyenek erre. A körtáncok közül most is a Carolan's Welcome aratta a legnagyobb sikert – Veronika vezényletével (a képen a kör közepén látható).
A cél nem az volt, hogy a résztvevők bevonásával megmutassuk, hogyan zajlik egy táncest nálunk, hanem inkább az, hogy milyen lesz egy népek táncai est az Antiochia közösségben a közeli jövőben. Ezért nem arra törekedtünk, hogy minél több táncot járjunk el két és fél óra alatt, hanem arra, hogy minél jobban megmaradjanak a koreográfiák a résztvevők fejében és lábában.
A táncest után volt idő egy kis beszélgetésre. Úgy tűnik, hogy hamarosan újra találkozunk. Reméljük, hogy akkor nemcsak a terem, hanem a HiFi készülék is kiváló minőségű lesz.
Négy év elteltével egyik legszebb álmom kezd valóra válni. Végre sikerült úgy exportálni a Jó Hangulat Klub táncestjeit, hogy azok nélkülünk is tovább élhetnek. Ebben minden segítséget megadunk. Meggyőződésem, hogy a népek táncai klubok terjedéséhez elsősorban sok-sok „Ottóra” van szükség. Másodsorban egyfajta „antiochiai” lelkesedésre. Itt ez a kettő szerencsésen találkozott.
Ottó vezényletével már három önálló táncestet tartott a nagykanizsai közösség. A beszémolók alapján, ezek közül nekem a harmadik spontán létrejötte tetszett legjobban. Egy keresztelőt követően az őszi születésnaposokat akarták megünnepelni. A történteket legjobban Ottó levele foglalja össze.
A virslizés a tortadekorálás közben a megbízott DJ próbálgatta a legújabb zenékkel felkelteni az érdeklődést és emelni a hangulatot. De mindenki csak beszélgetett és vártunk. Egy ilyen ünnepélyes hangulat nem torkolhat buliba. Ezt reméltem és a többiek is ezt érezhették. Többen kérdezték: Ottó, ugye lesz tánc? „Véletlenül” ott volt nálam az öt CD és máris kezdődhetett a megnyitás a Gwenspolkával. A köszöntések után egyértelmű volt a folytatás. Minden táncot háromszor táncoltunk. Először bemutattuk, aztán tanulhatták azok, akiknek új, majd az össznépi ráadás következett. Láthatod a mellékelt képen, hogy a Gwenspolkát még a legfiatalabb vendég, a nyolc éves Marci fiam sem hagyta ki!
A történet legfőbb tanulsága: ha születésnapi ünnepségre mész, mindig legyen nálad néhány népek táncai CD. Kérdés: szükség van-e még rám (ránk) is? Remélem, hogy igen!
November 30-án kilenc új táncot taníthattam Nagykanizsán. Ezek sorrendben: Gyorgyevka, Táncra hívogató, Pop goes the Weasel, Szicíliai kör, Sternpolka, Zigeunerpolka, Triolett, Galopp az utcán és Flowers of Edinburgh. A képen a Pop goes the Weasel doszádó része látható. Minden számot háromszor táncoltunk. A harmadik próbálkozásról videofelvétel készült, ami segíti a koreográfia megjegyzését.
Ráadásként még néhány körtánc következett, majd két angolkeringővel, egy polkával és egy bécsi keringővel zártuk a vidám estét.
A lelekes, viszonylag kis létszámú közösséget most is a nagy tanulási kedv jellemezte. Két és fél óra alatt hét (Miserlou, Trojka, Tennessie Wig Walk, Ó Susanna, Vidám kör, Texasi skótos és Hoppa-Cuppa) új koreográfiára futotta, mivel minden számot háromszor kellett eltáncolni. A harmadik menet került videóra. Előfordultak már korábban megismert táncok (pl. Mexikói keringő) is. A terem hosszúsága és szélessége inkább az ún. long way (utca) típusú koreográfiáknak kedvezett, ennek ellenére sikerült megoldani a körtáncokat is.
A közösség nemrég májusfákat állított. Hamarosan ezek kitáncolására kerül sor. Remélem, hogy az eddig megtanult kb. 30 tánc bőségesen elegendő lesz. Jó tudni, hogy egy testvérklub már tőlünk függetlenül is működik (van egy Ottója). Bárcsak máshol is – legalább ott, ahol eddig jártam – követnék ezt az útat! Zenét eddig mindenhol hagytam, tornaterem minden iskolában van. Csak néhány Ottóra lenne szükség.
Szórólapunk alapján egy székesfehérvári angolszász hagyományokat ápoló egyesület tagjai hívtak meg egy olyan táncestre, amelyben főleg angol, skót és ír számok szerepelnek. A nagy hőség ellenére összejött tíz lelkes érdeklődő. A tornaterem nagynak bizonyult, a magnó viszont kicsinek. Ennek ellenére sikerült hat-hét koreográfiát megtanulni, amit a jelenlevők élvezettel táncoltak (Trio Mixer, Carolan Welcome, O Susanna, Gwenspolka, Elemek tánca, Trojka, Mexikói keringő). Összel újabb meghívás várható, valószínűleg sokkal nagyobb részvétellel.
2002. augusztus 9-én, Bodajkon, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség tábori konferenciáján több mint 100 résztvevőnek
három órás népek táncai estet tarthattam. A programszervező (Tóth Veronika) internetes kereséssel találta
meg (contry-t keresett) a Jó Hangulat Klubot. Telefonos felkérésére azonnal igent mondtam. Nem bántam meg.
Számomra csodálatos és maradandó élmény volt ez a táncest.
Bárhova hívnak, a nagy létszámnak
mindig örülök. Most egy kicsit megijedtem, amikor megláttam a tömeget.
Hogyan tudok ekkora tömegnek koreográfiát tanítani. Figyelnek-e rám? Szerencsére
a technika és annak kezelője (Dávid) mindent megoldott. Sokat segítettek a táborban lakó régi klubtagok
is (Csongor, Csaba, Detti és Eszter), akik már jól ismerik a koreográfiákat.
A hordozható mikrofon kezelésével viszont nem mindig
boldogultam. Ennek ellenére mindenki táncolt és jól érezte magát. Remélem, hogy a kiváló hangulatot a fényképfelvételek
is tükrözik.
A résztvevők tanulási kedve és lelkesedése minden képzeletemet
felülmúlta. A számok közül (Hava Nagila, Táncra hívogató, Elemek tánca, Spanyol keringő, Trió Mixer, Kacskaringós trió, Gwens
polka, Trojka, Carlan's Welcome, Pop goes the Weasel, Country-egyveleg, O Susanna és néhány keringő A. Rieu
feldolgozásában) majdnem mindegyiket meg kellett ismételni a szűnni nem akaró taps miatt. A késői időpont (éjfél)
hirtelen véget vetett a mulatságnak. Kár, hogy nem előbb kezdődött!
Így a tervezett záró körtáncok (pl. Zorba tánca) elmaradtak.
Utolsó számnak terveztem a Tánc Ura (The Lord of the Dance) című, közismert himnikus angol számot is,
mivel klubunkban igen kedvelt páros koreográfia tartozik hozzá és egyre inkább himnuszunk is. A dal örökké időszerű
szövege honlapunkon is olvasható: Tánc, tánc az élet is ne félj, / Táncolj, a Tánc Ura köztünk él. /
Soha nem késő, a körbe hogy beállj, / Táncolj, a Tánc Ura Téged vár!
Legközelebb (?) a kimaradt számokkal fogom kezdeni.
Addig is köszönöm, hogy Közöttetek lehettem. Mindvégig éreztem, hogy velünk az Úr. Nem csak a táncban, hanem a közös étkezésekben, a reggeli imaórában és a beszélgetésekben is. Nyaranta hasonló vendégszereplésre eddig főleg katolikus körök hívtak. Régóta vágytam már egy protestáns meghívásra. Ez a vágyam végre teljesült. Kívánom, hogy ez a kezdeményezés folytatódjék. Úgy legyen!
2002. december 13-án Székesfehérváron kihelyezett táncestet vezethettem. Segítőtársam Molnár Adrienn volt, aki – jó klubtaghoz illően – önként ajánlotta fel segítségét. A kis számú részvétel ellenére a társaság jól érezte magát. A rendezvényt a város egyik alpolgármestere is megtisztelte. Ráadásul mindvégig aktív táncosnak is bizonyult (a képen éppen a Galopp az utcán című skót longway típusú táncban a kapu alatt halad át partnerével). A résztvevők egy angolszász hagyományokat ápoló civil szervezet tagjai. A koreográfiákat is ennek megfelelően válogattam klubunk igen gazdag készletéből. A kis létszám miatt a rendkívül hangulatos triókat (Trio Mixer, Triolett, Trojka) nem tudtam megkedveltetni. Talán majd legközelebb, ha sokkal többen leszünk. A létszám nem a főszervező Ottílián múlott. Ő mindent megtett (rádió, újság stb.) azért, hogy minél több táncolni vágyó jelenjen meg a rendezvényen. Táncos kedve és lelkesedése majdnem minden jelenlevőt táncba vitt.
Januárban e-mail-t kaptam Ottiliától, amiben internetes anyagunkat dicséri: „ hadd gratuláljak az internetes anyagaitokhoz. Nagyszerűek, igazán jó olvasni”.
Ottilia és Sándor (férj) megjelent 2003. február 21-i farsangi bálunkon. Néhány nap múlva levelet kaptam tőlük, amiben – többek között – ezt írták:
Köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk bálotokon. Igazán jól éreztük magunkat. (Még a férjem, Sanyi is, pedig nem nagyon szeret táncolni!) Kívánunk Nektek jó egészséget és sok-sok kitartást ehhez a nagyon szép, de nagyon nehéz feladathoz, amit vállaltatok! Remélem, hamarosan találkozunk nálunk Fehérváron, ahol sokkal többen lesznek!
Úgy legyen!
Előző fejezet 