A Jó Hangulat Klub vezetői nyáron sem pihennek. Egyik legnagyobb „exportőrünk” dr. Pávics Lászlóné (Marika néni) minden évben gondoskodik arról, hogy valamelyik KALÁSZ tábor programjában helyet kapjunk. 2001. július 28-án Budapesten, a Mária utcában hoztunk létre (Veronika és én) népek táncai házat a Kalocsai Iskolanővérek konditermében.
A táncprogram videovetítéssel aláfestett előadással kezdődött. A klub négyéves működését mutattuk be néhány hétköznapi és báli jelenettel. A vetítés után többen is megkérdezték, hogy elmennénk-e hozzájuk is kihelyezett táncestet tartani. Úgy tűnik, hogy a műfaj exportálása egyre jobban beindul.
Az videofilmmel aláfestett előadás után gyorsan szétraktuk a székeket, majd négy körtánccal (Pljeskavac, Várba harangoznak, Táncra hívogató, Hasapo-servikos) készültünk fel a vacsorára. Bár a helyiség kicsi volt, mindenki megúszta sérülés nélkül.
Vacsora után a konditeremben folytattuk a duhajkodást. Ez a terem nagyobb volt, mint az előző, de nem elég széles. Így a körtáncokat (Zorba, Carolan's Welcome, Hashual) oválissá kellett alakítani, ami időnként lassította a természetes lendületet. A párcserés táncok (Gwenspolka, Jagermarsch) és az ún. long way számok (Galopp az utcán) pillanatok alatt olyan hangulatot teremtettek, hogy szinte otthon éreztük magunkat. Sajnos a magnó alkalmatlan volt arra, amire használtuk. Ennek ellenére talán sikerült a zenei anyag szépségét is érzékeltetni.
A 20–30 résztvevő lelkesedése és érdeklődése igazolta, hogy az ifjúság igényli az ilyenfajta szórakozást. Későbbi időpontegyeztetés után, valószínűleg még az ősszel egy Zala megyei községbe látogatunk. Jövő nyárra már körvonalazódik egy alföldi és egy Tolna megyei KALÁSZ-meghívás.
A szervezők találó mottót választottak programunknak.
Ember, tanulj meg táncolni, mert különben nem tudnak mit kezdeni veled az angyalok a mennyben (Szent Ágoston).
Meggyőződésem, hogy a résztvevőkkel tudnak mit kezdeni az angyalok.
2001. augusztus 10-én, a balinkai katolikus családtáborban rendezett táncest hangulatáról a címhez hasonló Kalinka című orosz népdal jutott eszembe. Igaz, ukrán kazacsokot nem táncoltunk, de a műfajon belül mindenből egy kicsit. Mivel a tábor fő témája a magyarság volt, magyar táncok tanítására valamivel több időt szántunk, mint az otthoni környezetben.
A körtáncok közösségformáló ereje most is megmutatkozott. Szinte mindenki bátran beállt a körbe (kb. 40). A körtáncokon (Pljeskavac, Várba harangoznak, Hava Nagila Od Yishama, Carolan's Welcome, Zorba tánca, Fa villa) sikert arattak a partnercserés koreográfiák (Gwenspolka, Country) és más sokpáros számok (Galopp az utcán) is. A triószámok közül a legegyszerűbbet, a Trio Mixert választottam. Az egypáros koreográfiákat a Mexikói keringő képviselte.
A résztvevők tanulási kedve és lelkesedése minden képzeletemet felülmúlta. Meglepő (?) volt számomra a fiúk rendkívül nagy aktivitása. A táncest végre azt is bebizonyította, hogy ez a műfaj (népek táncai) nem ismeri a korhatárt és családok számára is ideális kikapcsolódást jelent. Az egyes táncokat követő taps olyan volt, hogy otthon (E kamara) érezhettem magam.
A nagy meleg miatt rögtönzött, lassú, reneszánsz basse danse eltáncolása nem várt örömet okozott. A valamivel gyorsabb és magas lábemelést igénylő branle/branle gay tapssal történő fogadtatása meggyőzött arról, hogy ezeket a számokat érdemes kihelyezett klubesteken is kipróbálni.
Bár beszélgetésre nem sok idő jutott, néhány tapolcai résztvevő kezdeményezésére elvállaltam egy őszi kihelyezett klubest létrehozását. Remélem, hogy veszprémi klubunkban is viszontlátok néhány táborlakót!
Szántó Erika és Érsek Csaba esküvőjén történt 2001. augusztus 25-én
Ki hitte volna, milyen nagyszerű élmény az, amikor egy kedves és bájos „táncos lábú” hölgy és rokonszenves vőlegénye esküvőjén felcsendülnek azok az ismerős dallamok, amelyek sokszor táncba csalták Veszprémben is a társaságot. Pécsett ugyanezek a ritmusok és koreográfiák szólítottak körbe ill. párba a násznép lelkes tagjait.
Az ötlet az ünnepelt pártól származott, akiknek baráti társaságából jócskán akadtak jelentkezők, mert jól ismerték már a lépéseket. Így nem is volt akadálya annak, hogy felálljon egy vidám csapat, amely nem tudott sokáig ellenállni a zenének.
Az emlékezetes nap igazolta, hogy az est megszervezésére is nagy gondot fordító pár egyedi ötlete nem maradt koronázatlan. Kívánunk nektek áldott életet. Ha bármikor szükség lenne ott délen egy jó kis csapat vidámságára, csak egy szavatokba kerül, és mi megyünk. Ugyanígy Veszprémbe is visszavárunk benneteket, legalább a bálokra!
H. Renáta
Kár, hogy az ifjú pár nem látszik a képen!
2001. szeptember 13-án Nagykanizsáról kaptam egy nem várt levelet: „Véletlenül rábukkantam és nagy érdeklődéssel olvastam honlapotokat. Valahol a szívem mélyén ezt vértam, ilyent szerettem volna látni már régóta. /.../ Bízom benne, hogy a felajánlott 'vendégszerepléseteket' elfogadva sikeresen el tudunk indítani nálunk Nagykanizsán is egy IFD klubot. /.../ Használd ki a lelkesedésünket és fogadd el a meghívásunkat!”
Így kezdődött. Kilenc nappal később már ment velem a „gőzös” Kanizsára. Az Antiochiai Lelkiségi Mozgalom országos sportvetélkedőjének záró programját szerették volna a rendezők egy rövid népek táncai (IFD) csattanóval befejezni. A vetélkedőn résztvevők örömet sugárzó tekintete azonnal megnyugtatott. Láttam, hogy a táncra hivogatás menni fog. A győztes szentendrei csapat (a kép a díj átvételét örökíti meg) hangulatához hasonlítható a többiek (székesfehérváriak, szenciek, budapestiek, kecskemétiek és nagykanizsaiak) jókedve. A gyermeki lelkülettel játszva vetélkedők könnyedén vettek minden akadályt. Nekem legjobban a sorverseny egyik feladatának megoldása tetszett. A Megy a gőzös Kanizsára című dalt kellett a csapatoknak különböző stílusban (opera, cigánydal, sirató stb.) előadni. Kiderült, hogy valamennyien nagy mókamesterek. Ha veszprémiek lennének, megkétszereződne a Jó Hangulat Klub létszáma!
Bár az elhúzódó vidám sportvetélkedő miatt csak az elképzelésem töredékét tudtam megvalósítani, a műfaj lényegét (jó közösséget még jobb közösséggé formál) azonban rövidítve is sikerült átadnom. A felvételek igazolják, hogy jó volt a hangulat. A Hava Nagila, a Pljeskavac, a Mexikói keringő, a Jagermarsch és a Trio Mixer szinte minden résztvevőt táncba vitt. Talán egyetlen láb sem maradt ülve. A lendületet kissé megtörte a hosszú szünet. A szünetben eljátszott mesék fokozták a vidámságot, a táncolás folytatásában azonban már csak kevesen vettek részt. Így mindössze néhány körtáncra maradt idő.
A körtáncok közül a Carolan's Welcome tetszett a legjobban a társaságnak. Többször is meg kellett ismételni. A különböző városokból összegyúlt „Antiochiai” ifjak élvezték a táncolást. E rövid táncest meggyőzött arról, hogy a nagyon felnőttek (30 év felett) is örömmel fogadják a párcserés koreográfiákat és a körtáncokat.
A késő esti beszélgetések alapján úgy tűnik, hogy a gőzös máshová is menni fog. Először azonban újra Nagykanizsára, a helyi ifjúsági közösségek meghívására.
Előző fejezet 