2001. október 27-én ünnepi táncestet tartottunk. A századik összejövetelen a résztvevők száma elérte a bálok létszámát. Valamennyien átéreztük, hogy nem mindennapi alkalomról van szó. Sokan öltözetükkel is kifejezték, hogy ez a nap más, mint a többi. Rektor úr régen várt, de váratlan megjelenése ráadásul egy hatalmas tortával méltó bevezetője volt az eseményeknek. A rektori köszöntő után a tortát Zorba táncával körültáncoltuk. Ezt követően Veronika, gondos tervezés után, felszeletelte az ajándékot. Most már csak meg kellett enni.
Egyre többen érkeztek. Jó volt látni, hogy jó nekik itt lenni. A körtáncokhoz belső körökre is szükség volt, a párcserés táncoknál nem volt semmi hézag sem a párok között, szinte egymás lábára léptünk.
Az előre megszervezett tortát Ondró Tamás, örökös klubtag, hozta. Előtte azonban a termet kiürítettük, hogy a polonaise dallamára bevonulhassunk. Horváth Renáta, Bera Eszter, Skoda Eszter, Ondró Tamás és sok más régi klubtag kedves meglepetéssel járult hozzá az ünnepi szertartáshoz. Műsoruk szinte a tombolásig fokozta az amúgy is jó hangulatot. A zenei összeállításhoz kidolgozott változatos koreográfiát pillanatok alatt megtanították, és így az egész csapat azonnal beállhatott a sorba.
Mivel a második torta elfogyasztásához sok időre volt szükség, az est kb. egy órával hosszabb volt a szokásosnál. A résztvevők emiatt nem tiltakoztak. Az utolsó keringőig (kb. 23 óráig) mindenki úgy táncolt, hogy ne vesszen csöpp se kárba.
Az ötödik évben a táncesteken fél héttől fél nyolcig olyan kevesen jöttünk össze, hogy szinte lehetetlen volt előre megtervezni a tanítandó táncokat és azok sorrendjét. Ennek legfőbb okát az esti órák szaporodásában látom. Fél nyolctól hirtelen alakult ki a teljes létszám (50-60), ami magával hozta a teljes lelkesedést is. Így sokszor fél órával tovább, tízig tartottak a táncestek.
Az utóbbi idők örvendetes jelensége volt, hogy egyre több dolgozó is részt vett a táncesteken. Ebben élen jártak a lókuti Szoftverpark alkalmazottai, akik hétről hétre 810 fős csapattal érkeztek. Még főnöküket is bevonták a táncolásba. Kár, hogy kezdeti lelkesedésük a második félévben csökkent! Még ennél is nagyobb kár, hogy Egyetemünk dolgozói nem kíváncsiak a klubra!
A kihelyezett táncestek közül kiemelkedő jelentőségű volt négy, Nagykanizsán rendezett összejövetel. A lelkes közösség (Antiochiai) azóta már önállóan is tartott népek táncai esteket. Vezetőjük (Ottó) 13. és 14. bálunkon védnökként vett részt
családjával és barátaival. A résztvevők számát tekintve,
a 2002. aug. 9-i Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség
tábori (Bodajk, Falutábor) konferenciájának táncestje jelenti az eddigi rekordot. Több mint száz érdeklődőt
sikerült fellelkesítenem néhány (12) kör- és sokpáros tánccal.
A 2002/2003 tanév szeptemberi táncestjein hétről hétre nő a létszám. Örvendetes, hogy egyre több az
elsős, ráadásul az igen lelkes elsős. Örvendetes az is, hogy még a régiek sem unják. Október 11-én
15. táncvigalmunkat rendezhettük. Nehezen fértünk el a teremben.
Szeptember 12-én váratlan vendégeink is érkeztek Daytonból (Ohio, USA). Marnie és Jim véletlenül talált ránk. Soporonban töltöttek öt napot. Egy internetes keresővel rákérdeztek a műfajra (International Folk Dance Hungary) és megtalálták a Jó Hangulat Klubot. Rövid levélváltás után kocsit béreltek Sopronban, hogy részt vehessenek táncestünkön. Nem bánták meg. Otthon érezték magukat, hiszen daytoni klubjuk (Miami Valley Folkdancers) hasonló a mienkhez. Ők sem versenyeznek, ők sem lépnek fel, egyszerűen csak táncolnak. Igaz, otthoni klubjuk már ötven éve működik. Elsősorban a Balkánról származó körtáncokat táncolnak, számukra az amerikai Just Because és a Virginia Reel új volt.
A novemberi és decemberi táncesteken olyan sokan voltunk, hogy a körtáncokat csak kettő vagy három körben tudtuk eljárni. A megnövekedett létszámmal összhangban emelkedett a jó hangulat is. Változatlanul sok fiú jelenik meg, így a lányoknak nem kell üldögélni a páros táncoknál sem.
Újra van zenekarunk! Az Almássy András (zongora) vezetésével, Szántai Orsolya (hegedű), Triebl László (hegedű) és Triebl Zsuzsa (cselló) részvételével kialakult négyes báljainkon a táncrend 2-4 számát játssza, és így ismét van élőzene is.
2003-ban a jó hangulat vizsgaidőszakban is folytatódott. Újabb két bállal bizonyítottuk, hogy a régi idők táncrendje ma is életképes (néhány újságíró véleménye ellenére). Márciusban a képen látható Jim egy kazettát küldött daytoni IFD klubjuk kedvelt táncaival. Táncleírásokat is mellékelt. A Mitmachtanze 3 CD és a hozzátartozó táncleírások újabb számokkal bővítették az amúgy is gazdag készletet. Egy belső pályázaton nyert HiFi berendezéssel sikerült kiváltani a régi, kopott készüléket.
A klub a hetedik évben megújult. A régi, alapító tagok közül (sajnos) már csak kevesen tudnak részt venni a táncesteken, mivel más városban dolgoznak. Szerencsére sok új, táncos kedvű lány és fiú csatlakozott hozzánk a 2003/2004-es tanévben. Örvendetes változás, hogy egyre több dolgozó látogatja táncestjeinket. Jó lenne, ha példájukat minél többen követnék! Elsősorban egyetemünk dolgozóira gondolok. Megjelent néhány PhD hallgató is, ami szintén kedvező változás.
Említést érdemelnek még a klubesküvők. A 2003/2004-es időszakban (eddig) három táncklubos esküvőn vehettem részt. Két újabb esküvő időpontját pedig már ismerem. A népek táncai műfaj kedvez a párkapcsolatoknak is.
2004. április 30-án tartottuk 20. bálunkat. Véletlenül az Európai Unióba való belépésünk is erre az időpontra esett. Csatlakozásunkat éjfélkor a Honfoglalás-dal és a Himnusz eléneklésével ünnepeltük.
A májusi és júniusi táncesteknek a vizsgaidőszakban is van értelme, hiszen az átlagos létszám ilyenkor is 30-40. A klub legfiatalabb részvevője Franciska, aki július 1-jei táncestünkön töltötte be harmadik életévét.
2004. szeptember 30-án tartottuk 200. táncestünket, október 15-én pedig 21. bálunkat. A résztvevők száma néha a 70-80, ami már három körös körtáncokra kényszerít bennünket (csak három körben férünk el). A nagy számú új klubtag és a régiek lelkesedése garancia arra, hogy 18.30 és 22 óra között nincs megállás az E kamarában.
Folytatódnak a kihelyezett táncestek is. Nyáron Szolnokon (metódista filatalok táborában) és Pannonhalmán (katolikus családtáborban) tartottam népek táncai esteket. Végre felfedezték e műfaj örömszerző erejét a nyugdíjasok is. Veszprémben egy sportvetélkedő keretében taníthattam néhány körtáncot a hatvanon túli korosztály képviselőinek.
2005. február 4-én 22., április 29-én pedig 23. bálunkat tartottuk. A második félévben is érkeztek új tagok, ami elsősorban a régiek hívó szavának köszönhető. 2005. május 12-én voltunk 8 évesek. A félév érdekessége: egy mexiói lány (Lulu) aktív részvétele a táncesteken.
Talán egyetemünk szórakozásfelelősei is megértik egyszer, hogy a műfaj nem fellépésre való, hanem sokkal többet ér annál: hiszen perceken belül minden résztvevő táncol (fellép).
2005 nyarán két kihelyezett táncesttel kezdődött a 9. év. Először Veszprámben, a Davidikumban táncolhattak a KALOT és KALÁSZ tábor
résztvevői. Ezt követően Várgesztesen, egy Tolkien-táborban aratott sikert a népek táncai műfaj.
Az őszi félévben ismét nagyon sokan voltunk az E kamarában. Néha csak három körben fértünk el. 2006 februárjában megtartottunk 25. táncvigalmunkat is. Az E kamara felújítása miatt négyszer a Konferenciaterembe kényszerültünk. A farsangot követő filmklub látogatottsága meg sem közelítette a táncestek látogatottságát. Húsvét után örvendetes jelenség a középiskolások számának fokozatos gyarapodása. Így a júniusi csütörtökökön sem volt ritka a 40-50 résztvevő.
A kihelyezett táncestek közül a CSALÁN konferencia estje kiemelkedő: negyven-ötven résztvevő három órán át táncolt. Sikeres volt a budapesti kiruccanás is: a Jeszuiták Párbeszédházában egy locsolóbál keretében élvezhették a résztvevők a népek táncait. Új kezdeményezés a Jedlik Kollégium meghívása és egy francia szakesten való részvétel. Bárcsak más szakestek szervezői is felfedeznék e műfaj hangulatát!
2006 nyarán két kihelyezett táncesttel kezdődött a 10. év. Először Budapesten egy állatorvosok találkozóján szerepelt a népek táncai program. Ezt követően Vácott táncolhattak a KALOT és KALÁSZ tábor
résztvevői.
Az őszi félévben sokkal keveseben voltunk az E kamarában, mint egy éve. A farsangot követő filmklub látogatottsága meg sem közelítette a táncestek látogatottságát. A bálok létszáma még a régi (70-90), ami elsősorban a régi táncosoknak köszönthető. Sajnos
ebben a tanévben nem csatlakozott hozzánk senki sem. Így a júniusi csütörtökökön sokszor csak húszan jöttünk össze.
A tavaszi kihelyezett táncestek közül, kiemelkedő volt a várpalotai Keresztény Értelmiségi Szövetség táncestje.